Miért van ez a konfliktus egyáltalán?
Sokszor éri az állatjogi aktivistákat az a kritika, hogy túl szigorúak vagyunk a vegetáriánusokkal szemben, amikor azt mondjuk, hogy ugyanúgy támogatják az állatok kizsákmányolását, mint a húsevők. Hogy megértsük, miért állítjuk ezt, érdemes először definiálni, hogy kik a vegánok és a vegetáriánusok, illetve mi a különbség közöttünk.
A vegánok, amennyire lehetséges és megvalósítható, elutasítják az állatok kizsákmányolását és árucikk-státuszát.
Azaz nem fogyasztunk állati termékeket
húst, tejet, tojást, mézet, de pl. kárminnal színezett ételeket sem…
Nem viselünk állatokból készült ruházatot
bőrt, prémet, tollat, szőrmét, gyapjút, selymet, kasmírt…
Nem támogatjuk az állathasználatot a szórakoztatóiparban
cirkusz, delfinárium, állatkert…
Nem támogatjuk az állathasználatot a sportban
lovaglás, horgászat
Nem támogatjuk az állathasználatot kísérletekhez
állatokon tesztelt kozmetikumokat, és lehetőleg gyógyszereket sem
A vegetáriánusok (röviden vegák) ezzel szemben egyedül a húsfogyasztást utasítják el
Ezzel azonban nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az állatok kevesebbet szenvedjenek
Sokszor védekeznek a vegák azzal, hogy nem tudnak arról, hogy a tej- és tojástermelés ugyanúgy állatok életének kioltása révén történik, mint a hús “előállítása”. Az alábbiakban kifejtjük, hogy ez miért van így.
A tejiparban a mesterséges termékenyítés első lépéseként a tenyészbikákat általában egy másik bikára ugratják az ondóvételhez, mert a passzív bikának nagyobb a teherbírása mint a teheneknek. Előfordul az európai gyakorlatban az is, hogy elektroejakuláció révén nyerik az ondót, azaz a kalodába állított és rögzített bikának egy elektomos impulzusokat leadó hosszúkás eszközt vezetnek az ánuszán keresztül a végbelébe, majd az eszköz révén, elektromos inger hatására történik meg az ejakuláció. Az ondót műhüvelybe gyűjtik, majd laboratóriumban átszűrik, vizsgálják és tartósítják (hígítják, majd lehűtik, illetve fagyasztják).
Az optimális mértékűnek tartott tejtermeléshez elengedhetetlen minél korábban, valójában még növendékkorukban (kb 13 hónaposan), az üszők mesterséges termékenyítése, vemhesítése, majd az ellésüket követően pár nappal a borjaik elvétele, akik amennyiben nőivarúak, egy apró ketrecben, társaiktól szeparáltan, magányosan növekednek és speciális borjútápszert fogyasztanak anyatej helyett.
Ha az újszülött bika, akkor még borjúkorában, azaz 8 hónapos koráig vágóhídra kerül. Hiába nem eszik meg a vegetáriánusok az így “előállított” borjúhúst, ha tejet, tejtartalmú termékeket vásárolnak, ugyanúgy ezen állatok halálához járulnak hozzá. Nincs tej vagy tejtermék halott borjak nélkül, mert a tejipar számára a bikaborjú (egy-két tenyészállatot leszámítva) haszontalan, így átadják őket a húsiparnak, ami a lemészárlásukat követően hasznosítja a testüket.
Ha a megszületett borjú üsző, akkor 3-7 napos korától magányosan, anyjától és fajtársaitól elzártan, ún. borjúketrecben nevelkedik, majd ivaréréskor, de még tulajdonképpen borjúként megtermékenyítik, és így ő is rálép arra az útra, amin az anyja szenved(ett) élete végéig.
A tehenek 5-6 év alatt annyira kizsigerelődnek a folyamatos vemhességtől és tejeléstől (hiszen a tévhitekkel ellentétben a tehén is csak akkor ad tejet, ha utóda van, így minden termelési ciklusban meg kell termékenyíteni, majd elvenni a borját, hogy a számára termelt tej az emberé lehessen), hogy 5-6 évesen már a vágóhídra kerülnek, ahol ugyanaz a sors vár rájuk, mint a “húsmarhákra” vagy a borjúkorban lemészárolt bika testvéreikre.
A marketingfogások ellenére a tanyasi, házi tej sem jobb, mert a bikaborjú ott is ugyanúgy felesleges és a már nem megfelelő mennyiséget leadó tehén útja onnan is a vágóhídra vezet.
A kisgazdaságokban ráadásul többnyire kötött tartásban vannak a tehenek, azaz az a minimális mozgás sem adatik meg nekik, mint a nagyüzemi tartásban.
Mindez az egyre népszerűbb kecsketejre is igaz.
A hím gidákat szintén vágóhídra küldik, ahogy a kizsigerelt anyákat is.
A hím gidákat szintén vágóhídra küldik, ahogy a kizsigerelt anyákat is.
Nem létezik tejfogyasztás kizsákmányolás és mészárlás nélkül, a tejipar alapjaiban összefonódik a húsiparral, amire a vegetarianizmus nemhogy nem mond nemet, hanem még támogatja is azt a tejtermékekre irányuló fokozott keresletével.
A tojásipar talán még ennél is kegyetlenebb és kizsákmányolóbb.
A frissen kikelt, azaz napos korú hímivarú kiscsibék, mivel a bika borjakhoz hasonlóan feleslegesek (azonban esetükben a húsiparnak is, mert nem gazdaságos őket húsért tartani), élve kerülnek darálóba vagy ami talán még rosszabb, gázzal fojtják le őket.
Magyarországon ez utóbbi a gyakorlat, ami talán kevésbé tűnik brutálisnak, mint az élve darálás, valójában azonban hosszabb szenvedéssel jár a kedvesen csipogó sárga kis kakasoknak, akik születésük után pár perccel már kínhalált halnak. Hiába nem esznek a vegetáriánusok húst, amikor napos kiskakasok milliói halnak szörnyhalált a tojásfogyasztásuk miatt.
De a nőivarú kiscsibéknek sem jobb, akik születésük után már sosem látják anyjukat, a szexálást (ivarmeghatározást) követően forró vassal kurtítják a csőrüket, hogy később, a túlzsúfolás és stressz következtében ne csípkedjék agyon egymást és magukat. Ezt sajnos csonkolt csőrrel is megteszik, csak kevésbé hatékonyan, így kisebb gazdasági kárt okoznak az üzemnek.
A természetes napfényt sosem látják, egész életükben olyan megvilágítást kapnak, mintha tavasz lenne, mert ez készteti őket a legtöbb tojás termelésére. Évi 250-300 darabra, ami a tízszerese-húszszorosa annak a mennyiségnek, amit a házityúk őse rakott és amit a tyúk eredendően egészségesen termelni képes. Ez kizsigereli őket, hiszen mint minden anya, a tyúkok is altruisták, és a tojáshéj ásványianyag tartalmának biztosításához a saját csontjukból mobilizálják az ionokat, ami csontritkuláshoz, deformitásokhoz, patológiás törésekhez vezet.
Erre ráerősít a rossz, zsúfolt tartás, a rácsos padozat vagy a ketrecesnél állatbarátibbnak tartott mélyalmos tartás esetén az ürülékkel és vizelettel fedett padló is. Orvosi ellátást egyedileg nem kapnak, a sérült vagy beteg madarak (akik az állomány több százalékát kiteszik) a társaik közt pusztulnak el és sokszor az élő állatok közt maradnak a tetemek. A vizelet és ürülék kimarja a bőrület, fekélyeket okoz testszerte. Egy tojótyúk hozzávetőlegesen egy iPadnyi területen éli le az életét. Mivel a természetes mozgásmintái így jelentősen korlátozva vannak, az ennek hiánya okozta állandó stressz sokszor csipkedésben, csonkolásban mutatkozik meg annak ellenére, hogy napos korában kurtították a csőrét. Egymásban és magukban halálos sebeket azonban így is ejthetnek, illetve a kezeletlen sebeik elfertőződése is folyamatos szenvedést és gyakran elhullást okoz.
Amikor a kizsigerelő életmód miatt csökken a tojástermelésük, ládába hajítják és vágóhídra szállítják őket, ahol éberen fellógatva elektromos fürdőbe merítik a fejüket sokkolás céljából (ami elől azonban gyakran elemelkednek, így az eszméletvesztés nem történik meg), majd következik a forgó kés és a halál. Ugyanúgy hús lesz belőlük, mint a brojler csirkékből a húsiparban, amit ugyan a vegetáriánusok nem fogyasztanak el, de a tojásvásárlással ugyanúgy fenntartják a kizsákmányolást, az élve darálást/fojtást és a vágóhídi mészárlást, mint a húsvásárlással tennék. Tojástermelés sincs halomra ölt csirkék és kizsigerelt tyúkok levágása nélkül!
Tegye a kezét a szívére az összes házi tejet és tanyasi tojást fogyasztó vegetáriánus és gondolja végig:
Vajon minden egyes bolti készterméknél, péksüteménynél végignézi-e (egy vegánhoz hasonlóan) az összetevők sorát és ha tej illetve tojás van benne, nem vásárolja-e meg (hiszen abban nagyüzemi tej/tojás van), vendégségben, étteremben (ahol szintén nem tanyasi termékeket használnak), kerüli-e a tejet, tojást? Mert ha “nem” a válasz, akkor a fogyasztásával ugyanúgy hozzájárul a nagyüzemi tej- és tojásiparhoz.
A vegetáriánusok hiába nem esznek húst, azt döntően tej-és tojásfogyasztással pótolják, így a fentiek fényében ugyanúgy a húsipart támogatják.
Ráadásul egy vega ugyanúgy vásárolhat bőrtermékeket, ami a húsipar része, ugyanúgy mehet delfináriumba, tropikáriumba, állatos cirkuszba, állatkertbe stb., ugyanúgy tevegelhet vagy elefántagolhat nyaraláskor, ugyanúgy lovagolhat és ugyanúgy használhat állatok millióinak kínszenvedésével és halálával létrehozott kozmetikumokat, mint egy húsevő.
A vegetarianizmus nem csökkenti az állatok szenvedését, ez egy önámítás csupán.
Ha váltunk az állatokért, tegyük úgy, hogy az valóban hatékony legyen. Ez pedig a fentiek tükrében belátható, hogy csak az összes állati termék kiiktatásával és az állatkizsákmányolás elkerülésével lehetséges.
Érdemes belevágni és nem megállni a legelső lépésnél, ami sajnos valójában még csak nem is az első lépés az állatkihasználás elleni úton, csupán annak illúziója.
