Amikor az országot járom és a közvetlen cselekvésről beszélek, gyakran megkérdezik tőlem, hogy mit is jelent ez pontosan...
Erre sokféle választ hallani, valaki szerint például az, hogy a törvény megszegésével állatokat szabadítunk ki, kirakatokat törünk, vagy zárakat ragasztunk be, mások szerint az, ha állatokat mentünk bármilyen erőszakos helyről. Én viszont úgy gondolom, hogy erre a kérdésre mindössze két szó a válasz, de erre még később visszatérek, először hadd meséljek el egy történetet.
Az egyik volt tanárom 40 évvel ezelőtt érkezett a Chicago-i Egyetemre, fiatal, alkotmányjogi professzorként a polgári jogok iránt elkötelezett hosszú hajú hippiként. Amikor az egyetemre került, egy hallgató a fiatal professzorhoz fordult –
Jeff, egy melegjogi szervezetet akarok indítani.
Mit gondolnak milyen választ kapott? Azt, hogy a melegjog úgy hangzik, mint valami bűnszövetkezet. Ne feledjük, hogy ez egy olyan korban történt, amikor ha meleg voltál és fel is vállaltad, a szüleid bezárattak egy intézetbe. De egy pár évtized alatt olyan sok változás történt, hogy mára az emberek 60%-a támogatja az LMBTQ-egyenlőséget, a Pride sok helyen az egyik legnagyobb ünnepélyé nőtte ki magát és mostanra már az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is elismeri a melegek közti házasságkötést, mint alkotmányos jogot.
Az egyenlőségért való küzdelemnek közel sincsen vége, de 40 év alatt ez a mozgalom eljutott a “bűnszövetkezet”-től az alkotmányos jogig.
Hadd mutassam meg, mindez hogyan történt és miért volt szükség ehhez 40 évig olyan rendezetlen, viharos és konfrontatív akciókra is, mint amilyen ezen a képen is látható.
Az ilyen megmozdulások mögött az elmélet egyszerű. Nem nyerhetünk, ha senki sem beszél az ügyünkről.
Ezért kiabáljunk minden városból minden utcáról és igen, minden utcasarokról, amíg a világ végre elkezd velünk beszélgetni. Ezt hívta a melegjogi mozgalom közvetlen cselekvésnek, de a közvetlen cselekvés még rengeteg mindent magában foglal.
Közvetlen cselekvés például barátokkal és családtagokkal beszélgetni, levelet írni a szerkesztőségnek, meleg összejövetelt rendezni, a lényeg és ami a közös mindezekben: az igazságtalanság megkérdőjelezése, nem pedig az elfogadása.
De nem csak a melegjogi aktivisták használják a közvetlen cselekvésnek ezt a definícióját. Gondoljunk bele, hogy az Oxford English Dictionary, ami a leghíresebb és legfontosabb angol nyelvű értelmező szótár, és amit rendszerint az angol nyelv sztenderjének tekintenek, úgy definiálja a közvetlen cselekvést, mint “sztrájkok, tüntetések és egyéb nyilvános tiltakozási formák”, nem pedig tárgyalások, beszélgetések azért, hogy a követeléseinket érvényesítsük.
A Martin Luther King Center így definiálja a közvetlen cselekvést:
Erőszakmentes módszerek stratégiai alkalmazása az elnyomó fél párbeszédre bírása érdekében. A közvetlen cselekvés egy erkölcsi erő az igazságtalansággal szemben.
Miért használták a történelemben ezeket a definícióit a közvetlen cselekvésnek?
Azért, mert megértették a probléma gyökerét. Amikor egy erőszakos, elnyomó rendszerrel állunk szemben, akkor nem egy-egy bántalmazási esetről van szó, amit megoldhatunk azzal, hogy beragasztunk egy zárat vagy betörünk egy ablakot. A probléma gyökere kultúrális, politikai, rendszerszintű, erkölcsi eredetű, és az egyetlen út egy erkölcsi probléma megoldására az erkölcsi erő alkalmazása. Tehát arra a kérdésre, hogy mi a közvetlen cselekvés a válasz:
A közvetlen cselekvés erkölcsi erő, a közvetlen cselekvés az igazságtalanság megkérdőjelezése annak elfogadása helyett.
Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz:
Az előző definíciónk alapján tehát a közvetlen cselekvés abszolút létfontosságú ahhoz, hogy egy mozgalom sikeres legyen, mert gyakran a rendszer annyira korrupt, olyan szinten erőszakos és gonosz, hogy nincsen értelme azzal próbálkozni, hogy belülről változtassuk meg, hanem az erkölcsi erővel kell az egész rendszert tönkretenni. Hadd mutassak erre egy konkrét példát: ő Emmeline Pankhurst, aktivista, aki többet tett a női választójogért, mint bárki az emberiség történelmében.
Emmeline-t a Time magazin a XX. század 100 legfontosabb embere közé választotta, pedig Emmeline sem volt sikeres a kezdetekben. Hadd meséljek el egy történetet:
1905-ben, 10 év edukáció és lobbizás után, a rendszeren belül működve és betartva a törvényt, Emmeline elérte, hogy az angol parlament egy tagja benyújtson egy törvényjavaslatot a női választójogról. A képviselő tehát kiment a pódiumhoz – Emmeline és a barátai szó szerint remegtek az izgalomtól, ahogy a parlament válaszát várták. A válasz nevetés volt. A parlament tagjai egyesével a pódiumhoz mentek és sértő, támadó vicceket mondtak a nőkről. Szó szerint kigúnyolták Emmeline-t az épületből.
Így hát Emmeline Pankhurst és a lányai aznap este letörölték a könnyeiket és úgy döntöttek, hogy elég volt és a közvetlen cselekvés mellett döntöttek. Kidolgoztak egy tervet az egyik legnagyobb politikai párt találkozójának megzavarására. Megtervezték, hogy pár nő elvegyül a tömegben transzparenseket rejtve a ruhájuk alatt, egy fontos pillanatban felfedik azokat, majd pedig székekre állva kiabálják, hogy adjanak szavazatot a nőknek.
Emmeline lánya, Christabel úgy döntött, hogy szándékosan arcon fogja köpni azt a rendőrt, aki kivezeti. Mindezt úgy tette, hogy tudta, hogy arcon köpni egy rendőrt szabálysértésnek számít, amiért le fogják tartóztatni. A szüfrazsett csoporton belül is heves viták folytak a tervezett akcióról, valaki úgy gondolta, hogy túlságosan konfrontatív, durva vagy egyenesen nevetséges, de Emmeline ezt mondta:
A kedveskedés nem vált be, itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért.
És pontosan ezt tették. Hibátlanul kivitelezték a tervet. A nőket a rendőrök kirángatták az eseményről, és Emmeline lánya arcon köpte a rendőrt, amiért letartóztatták.
És bár országszerte elítélték az akciót, mégis egy nem várt dolog történt:
Attól a pillanattól kezdve az egész országban mindenki a nők jogairól beszélt, és mivel az emberek elkezdtek beszélgetni, lassan felismerték a mély következetlenséget és azt, ahogyan a társadalom tekintett a nőkre:
"Rájuk bízzuk a gyermekeink életét, de a szavazati jogot és a szavazat lehetőségét nem merjük rájuk bízni?"
Egyre több és több aktivista kezdett megzavaró akciókba és hamarosan Emmeline és barátai egy országos mozgalom élén álltak. Tíz évvel később ez a mozgalom győzött. De ugyanilyen fontos, hogy a példamutatással világszerte mozgalmak tömkelegét hívták életre. Nemzetek tucatjai követték az angol szüfrazsetteket a felszabaduláshoz vezető úton, és mindez egy köpéssel kezdődött.
Egy köpéssel, ami felrázta a világot. Ezért létfontosságú egy mozgalom számára a közvetlen cselekvés.
Létfontosságú mert működik.
A szakértők az aktivizmus 3 típusáról beszélnek:
– Az első a visszafogott aktivizmus: ez a rendszeren belüli tevékenységeket foglalja össze mint például a lobbizás, edukáció.
Az a probléma a visszafogott aktivizmussal, hogy senki sem figyel fel rá.
Az a probléma a visszafogott aktivizmussal, hogy senki sem figyel fel rá.
– A második az erőszak, és bár az erőszak rengeteg figyelmet kap, elveszítjük az erkölcsi előnyt.
– A harmadik módszer pedig az erőszakmentes közvetlen cselekvés, az ideális középút.
Sidney Tarrow professzor úgy jellemezte, mint “a társadalmi mozgalmak legerősebb fegyvere”, mivel figyelmet kelt, tágítja a vita körét, és részvételre ösztönöz.
Erica Chenoweth, politikatudós elmélete, a 3,5 % törvénye. Chenoweth több száz politikai mozgalmat tanulmányozott a történelem során és arra a következtetésre jutott, hogy az erőszakmentes közvetlen cselekvés esetén nincs szükségünk többségre, de még egy jelentősebb kisebbségre sem, mindössze a népesség 3,5%-nak rendszeres, erőszakmentes közvetlen cselekvésére és ezzel minden esetben nyerünk.
És ezzel elérkeztünk a következő ponthoz.
A közvetlen cselekvésre épített mozgalom az állatokért igenis lehetséges. Sokan azt mondják, hogy ez a módszer bár működött Emmeline Pankhurst-nek, Gandhi-nak, Martin Luther King-nek, ott emberekről volt szó, mi pedig állatokról beszélünk, és ezért az eltérő téma eltérő módszereket kíván. Ami azt illeti, volt egy másik mozgalom is, amire azt mondták, hogy nem lehetséges: az autoriter uralom elleni mozgalom a Közel-Keleten.
Szakértők állították, hogy lehetetlen, mivel a diktátorok irányítják az összes vagyont, az emberek túl engedelmesek, a kultúra pedig túlságosan alkalmazkodó. A Stanford Egyetem még egy könyvet is kiadott az arab világ diktatúráinak tartósságáról. És 50 évig a szakértőknek igazuk is volt, de 2010-ben megcáfolták őket: egy tunéziai férfi, Mohamed Bouazizi tiltakozásul a zsarnokság ellen felgyújtotta magát.
Ez a tűz végül felborította a politikát 17 különböző országban és olyan diktatúrák dőltek meg, amelyeket sebezhetetlennek hittek.
De ami még ennél is fontosabb, hogy embereket ösztönzött arra, hogy felszólaljanak, olyan embereket, akik közel egy évszázada elnyomásban, a csend csapdájában éltek.
Azt üzenem a szkeptikusoknak, akik azt mondják, hogy az állatjog más, az állatjog nehéz, vagy hogy túl bonyolult, hogy tévedtek.
De ne higgyetek nekem, higgyetek a számoknak. A Gallup közzé tett egy kutatást, ami azt mutatja, hogy az amerikai lakosság 32%-a szerint az állatoknak “az emberekkel egyenlő jogaiknak” kellene lenniük. Ha visszatekintünk a történelemre, ez a 32% már 10%-kal több, mint amennyien hittek a melegek egyenlő jogaiban. Ez a 32% pontosan 25%-kal több, mint amennyien 1958-ban hittek a faji egyenlőségben a polgárjogi mozgalmak előtt.
Szóval, amikor azt mondjuk, hogy a világ sohasem fog megváltozni, akkor egy tévhitben szenvedünk.
Ezt a tévhitet egy Harvard-i pszichológus úgy nevezi:
“a történelem végének tévhite”, mert a történelem sohasem ér véget. A történelem halad, fejlődik és változik. Nem az a kérdés, hogy meg fog-e változni a világ, hanem, hogy hogyan fog megváltozni. És erre a kérdésre a válasz mindannyiunktól függ.
Ezért megkérlek egy rövid gyakorlat elvégzésére. Vedd elő a telefonod, a jegyzetfüzeted, bármit amibe írni tudsz és gondold végig az összes embert, akit ismersz, a barátaidat, a családod, a munkatársaid, bárkit, akivel mostanában beszéltél. És töltsük a következő 30 másodpercet azzal, hogy kiválasztunk 3 embert közülük, akiket az állatok védelmébe tudunk állítani. Most nézd meg ezt a 3 nevet és jusson eszedbe a 3,5%-os szabály, amiről nemrég szó volt. Egy átlagos embernek a Földön körülbelül 100 ismerőse van, tehát mindannyian kb 100 embert ismerünk. Szóval nézd megezt a 3 nevet, és jegyezd meg. Ha ezt a 3 embert aktivizálni tudod az állatokért,akkor már 4-en harcoltok az állatokért és ez azt jelenti, hogy a szociális hálódhoz tartozó emberek 4%-a már az állatokért harcol. És ha mindannyian rá tudunk venni 3 embert az erőszakmentes, közvetlen cselekvésre, akkor elértünk a 4%-ot a 3,5%-ból.
Ez a közvetlen cselekvéskihívás:
Ha mindannyian meg tudjuk győzni pár barátunkat, családtagunkat, munkatársunkat, akkor garantáltan meg tudjuk változtatni a világot.
Ezzel elérkeztünk az utolsó ponthoz:
Ha még ezen történelmi és tudományos tények után sem hiszed el, hogy egy tömeges, erőszakmentes közvetlen cselekvésre épülő mozgalom lehetséges az állatokért, akkor hadd mutassam meg, hogy tévedsz: mindez már elkezdődött Kínától kezdve, ahol fiatalok állták el a kutyákat vágógídra szállító kamionok útját és mentették meg őket a pokolból, Törökországon át, ahol DXE aktivisták áruházakba, éttermekbe, vágóhidakra mennek be állatjogi üzenetekkel. Csak nyisd ki a szemed, és látni fogod, a közvetlen cselekvés már mindenhol ott van és a közvetlen cselekvéssel meg fogjuk változtatni a világot.